Családfakutatás

A genealógia (származástan) egy történeti segédtudomány, mely nemzetségek történetét, családok leszármazási rendjét kutatja. A családfakutatás ennek egy fontos részterülete, melynek célja a rokoni kapcsolatok felderítése és bemutatása egy kiválasztott személy szemszögéből. A genealógia tárgya lehet valamely személy leszármazásának kutatása, valamely család történetének feltárása vagy bizonyos személyek közötti rokonsági kapcsolatok megállapítása.

Nehéz elvárásokat megfogalmazni a kutatási eredmények tartalmi és alaki feltételeivel kapcsolatban, hisz a genealógia nem önálló diszciplína, így nem alakultak ki rögzített protokollok. Ez egyrészről nagyfokú kreativitást enged a kutatóknak az ősök és utódok bemutatására, de másrészről bizalmatlanságot is szülhet a kutatókkal szemben, mivel az eredmények összehasonlítása körülményes lehet.

A kutatások eredményei több területen is felhasználhatók. A történelem során jellemzően rokonság, rokonsági fok megállapítására, nemesi származás, vallási-nemzetiségi hovatartozás igazolására, örökösödési perek során, helytörténeti feltárások, néprajzi kutatások, orvos-genetikai vizsgálatok, vagy egyszerűen csak kíváncsiság és múlt iránti érdeklődés céljából vizsgálták.

A kutatás iránya lehet vertikális vagy horizontális. Vertikális esetben a cél a család történetében a múltba minél távolabb jutva, az összes elérhető nemzedék minimum egy képviselőjét felkutatni. A horizontális kutatás célja pedig a nemzedékek teljességében történő bemutatása. 

A genealógia forrásai:

  • szájhagyomány (általában 3, legfeljebb 5 generációra terjed ki)

  • írott forrásanyag: önéletrajz, emlékirat, anyakönyvek, halotti beszédek, családi feljegyzések, genealógiai táblázatok, címereslevél, nemesség-igazolások, periratok (örökösödés, birtok, stb.), névváltozások jegyzékei, összeírások, katonai adattárak, polgárjegyzékek, céhnyilvántartások, személyes iratok (igazolványok, bérletek, tagsági könyvek, stb.), telekkönyvek, rendőrségi regiszterek és címnyilvántartások, orvosi kartotékok.

  • nyomtatott források: az élet fontos eseményeiről készültek, pl. üdvözlő lapok, esküvői meghívó, gyászjelentés, évfordulók, emléklapok, névjegyek).

  • epigráfiai emlékek: épületeken elhelyezett felíratok, emléktáblák, domborművek.

  • funerális emlékek: sírkövek, síremlékek

  • ikonográfiai emlékek: fényképek, portrék, festmények, grafikák.

  • tárgyi emlékek: használati tárgyakon előforduló adatatok, pl. évszám, név, címer.

A kutatás menete

A kutatás első lépése a családban fellelhető információk összegyűjtése, úgy mint anyakönyvi kivonatok, feljegyzések, levelek, képeslapok, fényképek, síremlékek, és egyéb emlékek, legendák. 
A négy legfontosabb adat: név, időpont, hely, vallás.
A kutatás elsődleges forrásai az anyakönyvek (születési, házassági, halotti) és a különböző összeírások. Ezen iratok feldolgozásával és a további kutatásokkal kiegészülve készül el a családfa.